Õsi szimbólumok - A rózsa
Képzeletbeli sétánkat folytassuk egy virágoskertben. Első
állomásunk mi is lenne más, mint a virágok virága, a rózsa?
virágok királynőjének rendkívül komplex jelentése van szinte minden
kultúrában a legrégebbi időktől kezdve. A keleti civilizációkban a
misztikus rózsa szerepét a lótusz foglalja el. Mindkét esetben a mennyei
tökéletesség és a földi szenvedély, illetve az idő és örökkévalóság
örök szimbóluma. Élet és halál, termékenység és szüzesség - a hermészi
polaritás elvéből következő filozófia alapján - mind-mind a jelentései
közé tartoznak. A teljesség, az élet misztériuma, az élet középpontja, a
szív kifejezésére szolgál. A szív szimbolizmusával kapcsolatban a
kereszt közepén található rózsa az egységet jelenti. Sokszor az
ismeretlenség, a szépség, a hála, a boldogság kifejezésére szolgál. Mint
a szenvedély jelképe, gyakran asszociálják borral és érzékiséggel. Az
istennők virágaként is gyakran találkozhatunk vele, ilyenkor az élet, a
teremtés és a szerelem szimbóluma. A rózsák jelentését igazán csak a
színeikkel együtt érthetjük meg. Az arany a tökéletesség, a vörös a
vágy, az élvezet, az öröm és a szépség színe. A fehér rózsa a "fény
virága", az ártatlanság és a szüzesség örök jelképe. A vörös és a fehér
együtt a tűz és a víz, az ellentétek egységét fejezi ki. A kék rózsát
szinte mindenhol a lehetetlennel asszociálják. A rózsák bonyolult
szimbólumvilágának értelmezéséhez szirmai számának magyarázatára is
szükség van. A négyszirmú virág a kozmosz négy irányát, az égtájakat
jelenti. Az öt a mikrokozmoszt, a hat a makrokozmoszt reprezentálja. A
"misztikus házasság", az ellentétek egyesülésének helyeként a
Rózsakertet szokták megnevezni. Az alkimisták számára a bölcsesség
jelképe volt, a Nagy Művet és az elmúlás utáni spirituális újjászületést
jelképezte. Már az egyiptomi kultúrában is kitüntetett szerepet
játszott mint Ízisz szent virága. Az egyetlen igazi szerelem jelképeként
Ízisz és Ozirisz kapcsolatát ábrázolták vele. A hinduk a misztikus
rózsa párhuzamaként a lótuszt a spirituális centrum kifejezésére
használták, különösképpen a csakrákat jelölték vele. A kínaiak számára a
törékenység és az "édesség" jelképe. A lótusznak metafizikus
jelentőséget tulajdonítottak. A szerelmi győzelem, az élvezet, a szépség
és vágy megtestesítője volt az ókori görögök és rómaiak között. Mint
ilyen, Aphrodité, illetve Venus emblémájaként is ismert. Rózsák nőttek a
római temetőkben, a feltámadásban vetett hit szimbólumaként. Az "örök
tavasz" ünneplésére rendszeresen rózsafesztiválokat tartottak. Úgy
gondolták, hogy a vörös rózsa Adonisz véréből fakadt. A héber, illetve a
kabalisztikus hagyományokban a rózsa közepe a Napot jelenti. A
kereszténységben a rózsa a Paradicsom virága, a tökéletesség, a
teljesség és a szépség jelképe. A fehér rózsa az ártatlanságot, a
tisztaságot és gyakran Szűz Máriát jelenti, míg a vörös a mártíromságot,
hiszen vörös rózsa sarkadt Jézus véréből a Kálvárián. A rózsakoszorú a
mennyei áldást és Szűz Máriát mint a Mennyek Rózsáját jelenti, a templom
pedig Sáron rózsája. Az eredendő bűnt és a bűnbeesést gyakran a rózsa
tüskéivel szimbolizálják. A tüske nélküli rózsa vagy a misztikus rózsa
maga Szűz Mária vagy néha a szeplőtelen fogantatás. Több szent
emblémájában is találkozhatunk vele, a magyarok közül például Szent
Erzsébetén. A Próféta vérét és két unokáját az iszlám hagyományok
szintén a rózsával jelképezik. A Próféta két szemét két rózsával szokták
ábrázolni. Bagdad rózsájában az első kör a törvény leírására szolgál, a
második az út, a harmadik pedig a tudás. A három együtt az igazságot
jelenti, neve pedig Allah. A rózsa és a kereszt szimbolizmusáról egész
könyvet lehetne írni. A kereszt középpontjába helyezett egyetlen vörös
rózsa a Rózsakeresztes Rend (Antiquus Mysticusque Ordo Rosae Crucis,
AMORC) szimbólumrendszerének alapja. IV. Amenhotep (Ehnaton) fáraó, az
egyistenhit egyiptomi megalapítója volt az, aki kb. Kr. e. 1350-ben a
rózsát és keresztet jelképpé tette, ahol a kereszt az ember fizikai
testét jelképezi, tágabb értelemben pedig az anyagi világot. A közepén
lévő rózsa az emberi lélek jelképe, amely a földi élet során nyílik ki.
Ezoterikusabb értelmezés szerint a rózsa a női, a kereszt a
férfiprincípium megtestesítője, a nemzés pedig mind a materiális, mind a
spirituális lét kulcsa. Az alkímiai lombik az anyaméhet jelképezi, az
újjászületés helyét, de a "második születés" allegóriája mögött sokkal
mélyebb jelentést is hordoz: az ember megváltása akkor történik meg, ha
alacsonyabb, földi természete - amely csak időleges - egyesül magasabb,
isteni természetével, amely örök. Érdekes jelentésvilággal
találkozhatunk a rózsafüzér vizsgálata során is. A keresztény
kultúrkörben Szűz Mária misztikus rózsakertjét jelképezi a rózsafüzér
165 szeme. A buddhisták 108 szemes füzérén is érdemes elgondolkodnunk.
Ahogy azt már régebben többször is említettük, ez a szám a Föld 25 920
évig tartó precessziós ciklusából vezethető csak le. 108 asszúra volt
jelen Buddha születésénél, ennyi köre van a Törvény Kerekének és a Lét
Körforgásának. A hindu hitvilágban a rózsafüzér szemei a lét
sokféleségét és az idő ciklusait jelentik. Furcsa módon itt is
találkozhatunk a nagy napciklusból származtatható 32-es, illetve 64-es
számmal. Az iszlám vallásban a 99 szemes rózsafüzért használják, ami
szoros kapcsolatban áll az isteni nevekkel. A századik maga a létezés
istenének a neve, és csak a Paradicsomban található. Bunyevácz Zsuzsa A
rózsa az építészetben Bizonyára sokan és sokszor csodálták meg a gótikus
katedrálisok rozettáit vagy más néven rózsaablakait. Már az első ismert
civilizációkban is a csillagok földi megfelelőjének a virágokat
tartották. Az ókori Mezopotámiában, Harám és Urfa környékén a pártusok
pár ezer évvel ezelőtt is hasonló ablakokkal építették a templomokat,
ami logikusnak tűnik, hiszen a csillagok az eget világítják be, az
ablakok pedig a "földet". A rózsaablakok nyolc "szirma", a nyolcágú
csillag a Magna Mater, a Nagy Istenanya szimbóluma volt. Milánóban a mai
napig is látható a három mágus hatalmas kőszarkofágja egy nyolcágú
csillaggal. A rozetták alkalmazásának több magyar vonatkozása is van: az
esztergomi vár királyi kápolnájának oroszlánján rozetta található. Az
ősi mezopotámiai hitvilágban ez a szaporodás szimbóluma is volt. A Vas
megyei Õriszentpéteren lévő templom régi tabernákulumán lévő rozettás
tégla az evangéliumi "csodálatos kenyérszaporításra" ad magyarázatot.
Hasonló leletekkel Székelyföldön is találkozhatunk, amelyek mintázatai
mind hasonlóak vagy megegyeznek a délkelet-ázsiai leletekével,
gondoljunk csak a székely kapuk díszítéseire. A rozetták gyakran 12
részből állnak, a szám jelentőségével már sokszor foglalkoztunk. Furcsa
módon a XII. század körül, miután néhány templomos lovag visszatért a
Szentföldről, hirtelen megjelennek a gótikus katedrálisok, anélkül, hogy
előtte bármilyen próbálkozásnak nyoma lett volna. A spirituális ébredés
időszaka ez. A Grál-mítoszok is ekkor kezdenek megjelenni, amelyek - a
gnosztikus tanításokkal egyezően - szimbolikusan Mária Magdolna
Dél-Franciaországba való érkezését is elmesélik. A gótikus
katedrálisokat általában Miasszonyunknak nevezték el, ami szoros
kapcsolatban állhat a dél-franciaországi Magdolna-kultusszal, ahol a
"Miasszonyunk alatt Magdolnát értették. A Nagy Istenanya jelenthette
Íziszt vagy Innint is. A templomok oldalablakait és rózsaablakait
ólomkeretbe foglalt színes üvegdarabokkal fedték be. A színezve
előállított vagy utólag befestett darabkákból hatalmas üvegképek álltak
össze, amelyek belülről nézve már csak azért is ragyogtak, mert a teret
rajtuk keresztül nem lehetett kellőképpen bevilágítani. Ez a merőben
újszerű, már-már valószínűtlen fényhatás rendkívül fontos volt, hiszen
az ablakok, akárcsak a kerek rózsaablakok, vallási mondanivalót
hordoztak.
