Antoine de Saint-Exupery: Fohász
Uram,
nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé
és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában, idejében
rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts
engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok
fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának
megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy
ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől,
hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a
józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek,
visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és
érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van
elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az
ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy
sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek,
segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a
bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és
legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő
fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen -
szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg
az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok,
hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!
