János ahogy látta hogy a két kő beleesik a
kútba, nagy öröme támadt. Nézte a köveket, ami hatalmas csobbanással estek a
vízbe. A nevetés ami a szájat elhagyatta,
hirtelen sírásra görbült. A köveket,
elnyelte a kút mélye. Amint a mély elnyelte a köveket, János nem gondolkodva
bele ugrott a kútba. Nagyot eset de szerencsére, nem történt semmi baja. Ahogy
magához tért, és feltápászkodott, csak a nagy sötétséget látta. Uram Istenem
most mi is lesz én velem? Édesanyám vár otthon én meg itt ücsörgök egyedül a vak
sötétben.
- János nem vagy egyedül itt ülök melletted
és téged várlak...
- Kivagy te aki a nevemen szólítasz.
- Gyere velem, és megtudod, kövess fogd a
vállam.
János fogta az idegen vállat, és szépen
lassan elindultak.
- Mit keresel a kút mélyén- kérdezte az
ismeretlen.
- Köveket kettőt, egy köszörűstől kaptam, azt
mondta, hogy ezekkel a kövekkel megcsinálhatóm a szerencsémet......
Amíg beszélt a sötétség világossá változott. Kezei
már nem érezték az ismeretlent vállat. Megrémült, félelem fogta el hova tűnt a
vezetőm?
Nagy tisztáson találta magát, a tisztáson
fehér,virágok pompáztak,
- Gyere János segítek megtalálni az elveszett
köveidet!
- Ki
vagy? Nem látlak!
- "Én vagyok a világ világossága, aki
engem követ, nem járhat sötétségben..."- Ismerősek voltak János számára
ezek a szavak.
Az ismeretlen kereste, aki kivezette a sötét
kút mélyéről, de sehol se látta szemeivel. Elindult hát ismét a tisztáson. Nem
nagyon tudta, hol van.
- Az előbb még egy sötét kút mélyén
ücsörögtem, aztán egy ismeretlen kivezetett a sötétségből. Itt most minden ragyog,
tiszta és világos, még sem tudom merre induljak el. Uram Istenem most mi lesz
én velem?
Megállt egy helyen a tisztáson, és az utat kereste
amin tovább indulhat. Ahogy így elmélkedik, egy furulya hangját halja messziről.
Elindult a hang irányába...
Rémülten megállt.... egy kisfiú ragyogó
arccal játszott az egyik fa tövében, és angyalok táncoltak körülötte. Ismerős
volt neki a kisfiú, mintha látta volna már valahol.
Ki vagy te, és mit csináltok itt?- "Atyám
dolgában járok el".
- Ki a te Atyád?
- Aki kivezetett téged a sötétségből!
János térdre ereszkedett kezeit összekulcsolta,
a szeméből patakokban folytak a könnyei, és boldogságtól ragyogó arccal
hallgatta a fa tövében furulyázó kisfiút. Most már haza találok nem vagyok
egyedül. Köveimért indultam, kincsre leltem...Hadd hallgassam még e szépen
szóló muzsikát....