„2006. november 28.-ára voltam kiírva Ádámmal.
Mivel az orvos szerint kevés volt a magzatvíz a pocakomban, egy héttel a szülés előtt már a kórházban feküdtem, megfigyelés alatt. Ez abból állt, hogy naponta NST vizsgálatot végeztek, magzatmozgás számlálással. Nagyon szerettem NST-re járni, mert hallhattam Ádám szívveréseit. Ott feküdtem a szülőágyon, nap mint nap és elképzelem, hogy milyen lesz majd a szülés. 28-án egész nap vérezgettem, és a jósló fájásaim tíz- tizenöt percenként jöttek. Nagyon jó kedvem volt. Annyira emlékszem, kinn ültünk a folyosón a férjem anyukájával, és az egész délutánt végignevettük. Este munka után jött a férjem, mint minden nap. Vett magának hamburgert meg sült krumplit (rólam tudni kell nem eszem mekit), de úgy befaltam, mintha egy hete nem ettem volna semmit. Nagyon vicces volt. A mai napig is, ha szóba jön, nagyokat nevetünk rajta.
Este hétkor az orvosom adott egy kúpot (bár úgy volt, hogy ezt a kúpot reggel kapom!!!), ettől avagy a természet tette a dolgát, öt perces fájásaim lettek. Besétáltam a szülőszobába, az ügyeletes orvos megvizsgált. A vizsgálat közben elfolyt a magzatvizem, és tudtam, hogy reggel már a kezemben tarthatom a kisfiamat. Nagyon-nagyon boldog voltam!”